Az első cserépi rövid eltáv.

Pénteki napon 1980.02.01.- én érkeztünk meg és a fárasztó nap után mély álomba szenderültem, mint írtam az előző történetemben. Reggel ébresztő és a kötelező napirendi pontok után ért bennünket meglepetés. Az ÜTI Szabó Károly alhadnagy, feljött a körletbe,(miután leadta a szolgálatot) és felsorakoztatott bennünket a folyosón és eligazította csapatunkat.

-          figyeljenek ide!

-          most délelőtt a körletet rendbe rakják, és 12,00-tól mindenki kap egy bizalmi eltávozást. Vasárnap 22,00 óráig.

Gondolom, nem kell mondanom, hogy mindenki majd kiugrott a bőréből, az idő csiga lábakon vánszorgott. Egy óra alatt talán százszor is megnéztük az óránkat, miközben Gomány őrvetető elvtárs útmutatás szerint, meg tanultunk takarítani, mert annak is van technológiája.

Méghozzá a következő, ha nem írtam volna még le, de azt hiszem az éjszakai sakkparti, írásomban megosztottam az olvasóval-e technológiai leírást. De ezt nem árt ismét a teljesség kedvéért leírni.

1. A körlet felseprése, úgy hogy az ágyakat ki kellet emelni, majd visszarakni a falhoz. ( ha volt rajta valaki, akkor azzal együtt, és közben hallgatni az „öreg” morgását)
2. A körlet portalanítása, az előbb leírt módon.
3. A körlet felmosása a rendrakás zárásaként ugyancsak az előbb leírt módon.
4. Jelentés az elöljárónak (szobaparancsnok, helyettese, vagy aki a legmagasabb rendfokozatú volt a hálóban) Szakaszvezető elvtárs, XY honvéd jelentem a körlet takarítását befejeztük!

Ezek után az elöljáró leellenőrizte a tisztaságot, és ha rendben volt, vagyis az ízlésének megfelelt akkor mehettünk a dolgunkra, ha nem akkor tovább kellett takarítani, de a sorrend szigorú betartásával.

De most mindenki nagy örömmel és kéjes vigyorral az ajkán dolgozott, most senkit nem érdekelt, hogy háromszor kell kiszedni az öregebb bakával az ágyat, (mert húzni nem lehetet  csak emelni) és az sem hogy morogtak, mert megmozdult az ágya.

Talán már egy „hónapja” takarítottunk, legalább is nekem annyinak tűnt ez a szombat délelőtt, egyszer csak végeztünk, a takarítással, legalább is a szoba Pk. megelégedett a renddel.

-          Menjenek, mosakodjanak meg öltözzenek kimenő ruhába, és ha készen vannak, sorakozzanak a folyosón.

Meg is fogadtuk a tanácsát mindenki azonnal rohant a mosdóba, nagyon gyors mosdás, futás vissza és öltözés, majd sorakozó a folyosón, ahol is végre megkaptuk a várva várt könyvet. Mindenki megnézte, hogy meddig szól a könyv és alá van-e írva, az engedélyező által. Irány az AEGÜ asztalhoz ahol be lettünk írva ez előjegyzésbe, és az AEGÜ parancsára a körlet előtt sorakoztunk raj alakzatba, és végre elindultunk, az ÜTI felé, a KAPU felé, a szívem majd kiugrott, hogy végre nem sokára magamhoz ölelhetem szeretteimet. Odaértünk a kapuhoz, nem tudom biztosan, de azt hiszem, a Balog Rudolf zászlós elvtárs volt az ÜTI (nagyon megszerettem később, mert mint kiderült, nagyon rendes ember volt) és nagyon komolyan, feltette az első embernek azt hiszem a Bányai volt az első, jelentse fiam a katona kötelmei első pontját!! Mindenki kővé dermedt, egy pillanatra, úr Isten, ha ezt most kell megtanulni, (9 pontból állt) akkor soha nem megyünk haza!! Pár pillanat múlva mikor látta a „sóbálvány” katonákat, elmosolyogta magát, és csak ennyit mondott.

-          Hagyja fiam, menjenek, érezzék jól magukat, és pontosan visszajönni!

Na, ez volt Rudi bácsi, mert csak így hívtuk egymás között!! Nagyon gyorsan mindenki kirohant a kapun. És irány a kőbányatető, az idősebbek elmondták, hogy lehet hamar lejutni Bogácsra, ahonnan sokkal több busz megy Mezőkövesdre!
Gyönyörű szép helyen mentünk le a buszig, akarom mondani a pincékig, ahol is (szerintem azon a vidéken szerették a katonákat) nem lehetett úgy elmenni egy pince előtt (ha kint volt a gazda) hogy meg ne kóstold a borát!!

-          Gyere csak katona! Kóstold meg a boromat!!

-          De nem akarok, mert mindjárt megy, a buszom oda sietek !!

-          Meg akarsz sérteni, katona!! Nem ízlik a borom…. stb

-          De még meg sem kóstoltam!

-          Akkor gyere, kóstold meg katona!!

Ilyen szíves invitálásnak nem lehet nemet mondani, hiszen senki nem akar megsérteni senkit!! Egy- két pohárral mindig lecsúszott!! Na de a lényeg, sietett mindenki haza, hiszen mindenki szerette volna már látni másfél hónap után a szeretteit!!

Hamar eljött a vasárnap este, amikor is indulni kellett vissza a laktanyába. Ha az emlékezetem nem csal a busz 20óra 20perckor indult Cserépfaluba a mezőkövesdi állomásról.

Sok katona várta a buszt természetesen mind idősebbek, mint a mi csapatunk. Néhányan kapatosan szálltak fel a buszra, és ahogy elindult, elkezdődött a nóta, mintha valaki vezényelt volna.

Még a mai napig is a fülembe cseng a nóta szövege…….

A cserépi laktanyára rá szállott a gólya,

Vizet hozott a szájába kopaszok számára.

Mossatok kopaszok, mert kopaszok vagytok,

Azt csak a jó Isten tudja, mikor szabadultok!

És akkor jöttek a kérdések, hány napja van még fiam? A válasz…. , (persze minket kérdeztek ) 615 akkor aztán megint elkezdődött a nóta! Természetesen más is volt a repertoárba, de azért ez volt a sláger. Így aztán alig vártuk, hogy visszaérkezzünk a laktanyába. De legalább is leszálljunk a buszról.

Kálmán bácsi a buszos megállt a bekötő útnál, Ő is örült, hogy megszabadult ettől a harsány csapattól, gondolom a civilek meg főként.

A bekötő úttól a laktanya kb.2.5 Km-re volt, és a nóta még ott sem fogyott ki. Lassan ahogy közeledtünk a kapuhoz egyre halkabb lett a társaság.

 Az ÜTI ellenőrzése után felmentünk a körletbe, és mindenki egy ágyra kitette azt, amit hozott otthonról azoknak, akik nem tudtak ezen a héten haza menni.

Azok, mint az éhes hiénák vetették magukat az otthonira, és kb. 15 perc alatt minden eltűnt az ágyról. Természetesen a szekrénybe gyors pakolás után szunya, mert holnap aztán kezdődik az igazi katonai életre nevelés!

Lefeküdtem, gondolatban, még a kislányomat megsimogattam és egy jó éjt-puszit nyomtam a buksijára, hiszen pont ezen a napon volt egy éves.

Lassan a könnyeimmel küszködve, elnyomott az álom. Álmomban otthon jártam, és játszottam a kislányommal, a kedvesem pedig jó ebédet főzött, nagyon szép álom volt!