Akadálypálya

Valójában az első rövid eltáv után, kezdődött el a valódi katonai életre nevelésünk! Az első kedden ( 3000m reggeli torna napok, kedd,és péntek volt. ) 3000m futás időre, már megint, minden bajom volt, mint írtam régebben nagyon utáltam futni, most is utálok. De akkor muszáj volt, mert bizony a sok rajparancsnok, pontosabban, aki nem akart aznap sunnyogni ott lihegett a sarkunkban és üvöltötte.

- fusson kopasz!

-          - Ha nem fut, biztos nem megy haza egy jó darabig!!

Ez némileg ösztönzően hatott mindenkire, de az embernek van egy véglete, attól nem tud többet. Tehát az erőmet mindent beleadva futottam az (nem az életemért, de majdnem) az el távomért. Nagy nehezen le futottam kb.20 perc alatt, (tehát a debreceni időmhöz képest már jobb voltam) és az egészségükre, elvtársakra éppen odaértem, csak az halottam amint az egész csapata üvölti.

-          -  Váljék, Váljék,Váljék !!!!!

Csodálatos volt! Na, nem az üvöltés, hanem az, hogy végre megállhattam!

Ez után megtisztálkodtunk, borotválkoztunk, természetesen hideg vízben, mert az edzi meg a férfit.

Ezután rajszemle, reggeli, majd 7,40 kor eligazítás az alakuló téren, ekkora már feljöttek a parancsnokok is. Az Én parancsnokom Karap Imre őrmester volt, és amikor vége lett a sorakozónak, a vigyázz menet után a század megállt a körlet előtt, egyszer csak azt mondja, az őrmester elvtárs.

-         -   2. szakasznak 3000m időre, felmérem a szakaszt.

Próbáltuk mondani,.

-          - De őrmester elvtárs, ma reggel volt időre 3000m futás!!

De ettől nem volt meghatódva, és szakasz kötelékben ismét futás indulj volt, neki annak a ronda 3000m-nek! Nagy nehezen megint sikerült leküzdeni ezt a rengeteg méter. Mikor végeztünk, szerelvényt igazíts, volt, majd sorakozó és irány kifelé a tüzelőállásba, rátöltést gyakorolni.

Végeredménybe most történt meg a beosztásba helyezésünk, mert ki milyen testes, magas, illetve erő alapján adták a beosztásokat, természetesen amilyen kellett. A legerősebb lett egyes kezelő, a legkövérebb a 3-as kezelő a közte lévő, mint Én is maradtunk 2 es kezelők.  Egész nap azt magyarázták az öregebbek, hogyan kell rátölteni, elmondták a fortélyokat, amivel időt lehet megtakarítani, mert a normaidő az normaidő volt!!  Rátöltés 80mp. és az elég kevés idő egy rakéta állványra helyezéséhez. De meg lehet csinálni sokkal rövidebb idő alatt is, ha jól emlékszem a csúcs rátöltés, amíg az alegységnél voltam 45mp, volt most nem emlékszem pontosan, vagy a Csordás honvéd, vagy a Csáky honvéd volt az, de utóbbi az nagyon büszke volt arra, hogy Ő az ezred legjobb egyes kezelője!

De maradjunk az akadálypályánál.

Tehát egész nap rátöltés gyakorlás volt, 14,00kor ebéd, 14,20-igutánna volt egy kis időnk, el lehetett menni szénért fáért, be lehetett gyújtani. Olyan három óra körül a rajparancsnokaink összetrombitáltak bennünket, és irány az akadálypálya. Mit ne mondjak az valami élvezet volt! De nekem legalább sokkal jobb volt, mint a 3000m, mert itt csak 2,30mp-ig szenvedtél, vagy ha kripli voltál, akkor 3 percig, utána már nem mértek időt, mert, ahogy mondták minek!  A legelső akadályelem a képen is látható csodálatos ugróasztal volt, aminek a tetejéről kellett rúddal leugrani, (kb. öt métert repültél) az asztal előtt autógumik, és szögesdrót volt összehajtva azon át kellet lendülni, mert ha nem akkor mehettél a gyenguszra. Természetesen a fejedet a földre érkezés pillanatában előre kellett hajtani, mert ha ezt nem tetted, akkor úgy vágott kupán (a tarkódon) a géppisztoly, hogy ismét csak a gyenguszra kellet menni (mert szétnyílt a tarkód), Jantek dokihoz!

Felsorakoztunk, és nem akartam előre állni, de nem volt szerencsém, bizonyára kedvenc rajparancsnokom észrevette, hogy hátra akarok sunnyogni, és ezt egyből szóvá is tette.

-          - Na, jöjjön csak ide előre fiam!!

Elmondta, hogy mit kell csinálni, és már vezényelt is!

   - futás!

-       

Nem volt mit tenni, megindultam, és a 110m –en súlyba helyezett fegyverrel, és közben csak azt mondtam magamnak, leugrassz, akármi lesz is! Ez a táv nagyon rövidnek bizonyult, ahogy ráfordultam az akadálypályára, és hátra vettem a fegyvert, majd felszaladtam a gerendán , elkaptam a rudat (na, eddig minden flottul ment ahogy az le van írva, de itt aztán meglátva a szörnyű mélységet és a szögesdrótot) egyből volt, olyan fékezés, hogy azt nem lehet leírni, talán még füstölt is a bakancsom. Az Én rajparancsnokom csak kiabál, ugorjon, ugorjon, de nem, nem és nem! Mintha a lábam a földbe gyökerezett volna, úgy megálltam ott az asztal tetején. És akkor jött a varázsszó, ugorjon b@ssza meg, mert ha nem akkor ebben az évben se megy haza!! Na, ez hatott.

Nem volt mit tenni, azt mondtam magamnak, ha kórházba kerülök, akkor is leugrom! És úgy is lett vettem egy mély levegőt hátra léptem, és elrugaszkodtam a rúddal, repültem, és abban a pár másodpercben rájöttem nem is olyan rossz ez, elkezdtem élvezni a repülést, de már akkor be is csapódtam a homokba (ami persze meg volt fagyva), a fejem előre lendült nagy szerencsémre, mert másképpen szétcsapja a tarkómat a géppisztoly. Átvillant az agyamon ez sikerült, és már, mint a rugó pattantam fel és rohantam tovább. Nem mérték az időnket, most senkiét, de hónapok múltával a legjobb időm 2perc 28másodperc volt. Érdekes módon az akadálypályát sokkal jobban szerettem, mint a 3000m-es futást. A 3000m-en soha nem tudtam megfutni a kiváló időt a legjobb időm 13,02 másodperc volt. 

Ez az Én nagy történetem az akadálypályával.