2013. október 6., vasárnap

Álmodtam, vagy tényleg HKSZ?


Ez a történet 1980. 03. 22.-re vezet vissza bennünket. 

Gyönyörű szép tavaszi napsütésre ébredtünk az AEGÜ. „nyájas” üvöltésére..

-          Jó reggelt elvtársak ébresztő fel!!!
-          A reggeli torna öltözete, piros szegélyű atlétatrikó, gyakorló nadrág, bakancs.

Egyből tudta mindenki, hogy bizonyára jó idő lehet, legalább is a hőmérséklet +5 C° felett kell lennie, mert akkor volt ez az öltözék.
Rajparancsnokaink erősen noszogattak bennünket, de azért gyorsan felöltöztünk, és irány lefelé reggeli torna. Ha jól emlékszem a bemelegítés után 400m-200m futás járás volt a reggeli torna anyaga. Mindenki alig várta, hogy elhangozzék a háromszoros – váljék- üvöltés ugyanis ezt kellett a reggeli tornavezető – egészségükre elvtársak – ra válaszolni. Föl gyorsan a körletbe, takarítás, majd rajszemle után jött a reggeli, azaz jött volna, de megszólalt a riadó csengő, és reggeli helyett málhazsák ki, és futás a fegyverszoba, és fegyvert felvenni.
Mélységes sajnálatomra, Én még géppuskás is voltam, a 2 számú támponton, a Nagy tizedessel együtt. De mind egy felvettem az AMD-met, és a PKMSZ géppuskát is szerencsére jött a tizedes és Ő hozta a rakaszokat. Futásba ki rohantunk a tüzelő állásba, kb a 10 percben már kinn voltunk, gyorsan leponyváztuk az Indító állványt a rakétával együtt, mert télen, a 4-es állványon volt a rakéta. Beszóltunk az OP-nak, hogy elértük az első fokot.
Még itt – ott hófoltok tarkították a Cserépfalui tájat, de kellemes melegen legyezte arcunkat a napsugár. Érezhetően meleg volt.
Mivel nem kaptunk parancsot az OS-10 –es csatlakoztatásra, így összehajtottuk a ponyvákat kitettük a tüzelőállásból, és ketten lementünk a szakaszfedezékbe, hogy telepítsük az MK-67 mentesítő készleteket. A másik raj közben felrakta a 3 számú indító állványra a rakétát, vagyis kiegészítettek 6-ra. Lent a fedezékbe előkészítettük az „O” anyagtöltéshez a felszereléseket, és az MK-kal elindultunk az indító állványhoz. Komótosan szépen kitelepítgettük az MK-kat. Mivel nem volt harci cselekmény ezért a felérkező századparancsnok az eligazítás után kijött a többi parancsnokkal, és rakéta rátöltés gyakorlás lesz mondta. Le kelette venni egy állványról a rakétát, és azon gyakoroltunk már vagy 2 órája, mikor megszólal a sziréna, ha jól emlékszem 2 hosszú egy rövid volt a jelzés a laktanya védelmi riadó elrendelésére.
Nos az érintettek, Nagy tizedes és jómagam kértünk engedélyt eltávozni, és futás géppuskával irány a P-12 mellé. Ott volt kijelölve a 2 sz támpont, tüzelő állást foglaltunk géppuska felállítva rakasz benne, és vártuk az „ellenséget”. Láttuk amint kb. 20 perc elteltével messzebbről valami elöljáró ellenőrizte a támpont megszállását.
A hátunkat nagyon jól melegítette a nap sugara, nagyon kellemes volt, csak ott feküdtünk a hideg földön egy jó ideje, talán olyan 11 óra körül járt az idő, mikor felhangzik a sziréna megint, most 2 rövidet fújtak háromszor, ajjaj ez a VV riadó jele. Egyből belebújtunk a (kotonruhába) csak így hívtuk a VV ruhát, és visszafeküdtünk a géppuska fészekbe. A nap sugarai most még kellemesebbek lettek, a hideg földet sem éreztem annyira, és csak szívtuk be a jó tavaszi levegőt a gázálarc szűrőjén át. most már nem is beszélgettünk, csak néztünk előre………………..
Egyszer csak azt csak azt érzem, valaki rugdossa a lábam, felnézek…..  öltözz gyorsan le, üvölti a tizedes, aki éppen rángatja le magáról a VV köpenyt, nézek szét a P-12 –es kezelők ott vigyorognak, és mondják,
-          Na! Ti szépen átaludtátok a HKSZ-t
-          Mennyi az idő ? -kérdezi a tizedesem az egyik kezelőtől.
-          Három negyed kettő feleli a katona.
-          Basszus húzzunk bele mindjárt ebéd (ebéd 14 órakor volt) nehogy már erről is lemaradjunk-, mondja a tizedes.
Mit mondjak nagyon gyorsan belehúztunk, mert 2 óra előtt 5 perccel a fegyverszoba előtt álltunk és nem értették, hogy miért nincs meg a géppuska, meg 2 db géppisztoly. Minden HKSZ, vagy bármilyen fegyvermozgás után átszámolták a fegyvereket. A századparancsnok meglátott bennünket elkezdte…
-          Hol a francba voltak tizedes, már 40 perce vége van a harckészültségnek, nem tudtuk elképzelni, hol van a géppuska és 2 db géppisztoly. Miért késtek?
-          Jelentem, rebegte a tizedes a géppuskával volt egy kis baj beszorult és csak nagyon nehezen tudtuk a szétszerelni.
-          Jól van, máskor hozzák be úgy és majd itt szétszerelik, értette?
-          Igen értetem, válaszolta a tizedes.
-          Menjenek ebédelni, el van rakatva az ebédjük! küldött el bennünket a századparancsnok.
Elindultunk az étkezdébe és Nagy tizedes csak ennyit mondott..
-          Te basszus ezt jól megúsztuk! De olyan jót aludtam….! –mondta majd nevetett egyet és Te?- kérdezte
-          Én is nagyon jót aludtam válaszoltam
Elmentünk az étkezdébe és a nagy harcra való tekintettel jól bekajáltunk!! Ilyen harckészültségem soha többet nem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése