Már két hónapja tanultuk az indítórendszer csínját, bínját rengeteg rakéta rátöltésen, állvány bontáson túl voltunk, és mostuk a körletet mindennap, a cserépfalui kaszárnyában, egyik szép langyos tavaszi napon, április közepe lehetett, mondja nekem a Nagy Albert barátom,
- Te! Józsi Én már úgy meginnák egy üveg sört
- Az bizony nagyon jó lenne, de tudod nem adnak kimaradást, a kopaszoknak, feleltem.
- De bizony Én kigondoltam, hogy lehetne mégis lemenni kimaradásra válaszolta.
- Hogy??
- Egyszerű! Lemegyünk fogat húzatni, és erre íratunk könyvet, utána meg bedobunk egy pofa sört.
A dialógusunkat tett követte, és elmentünk a gyengélkedőre, hogy szeretnénk a bogácsi fogorvoshoz lemenni, mert nagyon fáj a fogunk. Nekem volt egy nagyon lyukas hátsó fogam, úgy gondoltam, hogy (igaz nem fájt) azt kihúzatom. A felcsernek, Jantek Sándor őrmester elvtársnak, megmutattam a fogamat, és az Albi barátom is, erre Ő megírta a beutalót a fogorvoshoz, ezzel mentünk az írnokhoz, és megírta a könyvet ( mivel délután volt rendelés szerencsére) 16,00 tól egészségügyi ellátásra Bogácsra, 20,00 óráig. Az orvos 18,00 óráig rendelt. Természetesen az öregek egyből kihasználták az alkalmat, és pénzgyűjtésbe kezdetek,( nem nekünk) a piára, amit fel kellett hoznunk, mert másként fel se merjünk jönni. A rendelés 20 üveg sör és 2 liter pálinka volt, amit ketten hozunk majd fel.
- Rakják le a disznó ólnál, a többivel ne foglakozzanak! adta ki a parancsot Gomány János őrvezető elvtárs
Mi a két "beteg" a kiképzési idő után, szépen felöltöztünk kimenő ruhába, és a kőbányatetőn át lementünk Bogácsra a fogorvoshoz. Beültünk annak rendje módja szerint az orvosi váróba, és vártunk a sorunkra. Ahogy fogyatkoztak az emberek, a barátom lelkesedése is fogyott, és kezdett színt váltani, az élet színéből kezdett átmenni, olyan fehér színbe. Egyszer csak hozzám fordul és azt mondja,
- Én nem merek bemenni az orvoshoz! Én ki nem húzatom a fogam, mert még nem fáj!
- Én meg ha már lejöttünk, akkor, kihúzatom, feleltem, mert annyira lyukas, hogy lehet pár nap múlva meg ha elkezd fájni akkor mit mondok!
Úgy is lett. Elfogytak előlem, a betegek, tudtam Én következem, mert Albert barátomnak inába szállt a bátorsága. Be mentem a rendelőbe, és beültem a székbe.
- Mi a probléma? kérdezte a doktornő.
- Itt hátul, van egy lyukas fogam és fáj, hazudtam neki.
- Nyissa ki !
- Ez az? kérdezte, és ebben a pillanatban egy óriási fájdalmat éreztem a fogamban ahogy belenyúlt.
- Ez!! nyögtem.
Beadta az injekciót és mondta hogy menjek ki és várjak, 30 percet majd szólni fog.
Szépen leültem a váróban és tapogattam az arcomat, nem akart zsibbadni. Albert barátom is, mondogatta, na???? elzsibbadt, már?
- Nem, válaszoltam
Vártam, vagy 10 percet és éreztem, hogy a szám széle el van zsibbadva, felálltam, bekopogtam és szóltam a doktornőnek, hogy ez bizony már el van zsibbadva.
- Üljön még le! küldött ki az orvosiból.
Kimentem, és megint elkezdődött a várakozás, 5 perc után felálltam, és ismét bekopogtam, majd mondtam a doktornőnek, hogy már teljesen elvan zsibbadva az egész szám.
- Még várni kell felelte a doktornő
- De már teljesen elvan zsibbadva! Húzza ki doktornő feleltem.
- Jól van maga tudja! válaszolta
Beültem a székbe, és nagyra nyitottam a számat, a következő pillanatban már megbántam, hogy kötöttem az ebet a karóhoz, hogy húzza ki a fogam. Mindent éreztem ahogy nyúlkált a számban, azt is éreztem, hogy fogót rátette a fogamra. Megmarkoltam a szék karfáját, és vártam a szörnyű pillanatot. Egy másodperccel később óriási fájdalom hasított belém, éreztem amint megtekerte a fogam egyik, majd a másik irányba, felnyögtem, és a szék karfájából igyekeztem vizet csavarni, persze semmi siker. Majd ismét elkezdte csavargatni a doktornő a fogamat, és semmi érzéstelenítés, Én meg csak nyögtem, mert a baka képtelen kivárni a fél órát. Lehet hogy titkon a doktornő kiélte szadista hajlamát rajtam, mert nem akartam fél órát ott üldögélni, a zsibbadást várni.
Egyszer csak, (mintha megszültem volna) egy rántás, és kint is volt a fogam. Megköszöntem a doktornőnek a foghúzást, és elindultunk a bisztró felé, hogy a "fájdalom csillapítót" magunkhoz vegyük.
Mikor a becsületsüllyesztőbe értünk, akkor kezdetem el érezni, hogy na most kezd elzsibbadni.. na végre most már legalább nem fáj, gondoltam.
Megvettük a 20 sört a 2 liter pálinkát, és magunknak is vettünk egy sört és a fogamra egy fél pálinkát. Amit az öregeknek vettünk azt beraktuk az asztal alá, és leültünk iszogatni, közben találkoztunk egy két leszerelt ismerőssel. Ahogy ott beszélgetünk, egyszer csak 2 hivatásos jelenik meg az ajtóban és leülnek a szomszéd asztalhoz. Az osztály anyja Ónodi Miklós törzsőrmester, és Bartus Lajos hadnagy.
Köszöntünk, nekik, Ők fogadták, és rendeltek maguknak. Meghívhatjuk valamire, Önöket kérdeztünk, Ónodi Igennek válaszolt Bartus nemmel. Így Ónodit meghívtuk egy üveg sörre, aki átült hozzánk beszélgetni, hol voltunk meg hasonló dolgok. Az asztal alatt meg ott volt a laktanyába szánt ital, és az időnk vészesen fogyott. A laktanyába felérni a kőbányatető felé, durván fél óra volt jó ütemben, és még mindig csak beszélgetés, és nem akar menni a két hivatásos. Hogy visszük így fel a szeszt.
Egyszer csak észre vettem Ittes Árpi a pultnál, most szerelt le februárba, kimenetem a WC-re odamentem hozzá......
- Te Árpi gáz van!!
- Mi a gondotok?? kérdezte
Elmondtam neki, hogy az asztal alatt van a szesz és a két hivatásos meg ott üldögél a papírunk nem sokára lejár, valahogy ki kellene onnan menteni a szeszt.
- Ok! Mindjárt megyek
Visszaültem a helyemre, és tovább beszélgettünk közben a törzsőrmester visszahívott bennünket egy sörre és beszélgettünk, a lakatanyai életről.
Egyszer csak jön az Árpi barátunk, és odajön, köszön a hivatásosoknak, és azt mondja
- Jaj! köszi srácok, hogy vigyáztatok a sörömre míg elszaladtam az ismerősömhöz, most már elviszem, és köszi még egyszer!!
Ezzel benyúlt az asztal alá és ki vette a két katona táskát dugig rakva sörrel, kiemelte és elindult lassan kifelé, közben megállt a pultnál, beszélgetni.
A sörünket megittuk és szépen elköszöntünk, hogy most már mennünk kell mert nem fogunk időre felérni.
Ahogy elindultunk az Árpi barátunk is ki indult a bisztróból, és kint találkoztunk együtt át vettük a táskákat, és indultunk fölfelé a laktanyába. Egy félliteres pálinkát be kellett dugnom az övembe, mert a táskán nem tudtam összehúzni a cipzárt. Jó lendületesen neki indultunk, mert csak 25 percünk maradt felérni a laktanyába. Egyszer csak lépteket hallok a hátam mögött, hátra nézek, a hadbagyunk követ bennünket,
- Na most akkor most futás Albi barátom, mert jön a Bartus hadnagy, mondtam halkan.
Elkezdünk futni, és alig lépek vagy négyet, egyszer hangos koppanás, és a kezem már lendült is lefelé, és elkaptam az üveg nyakát, a félliteres pálinka kicsúszott az övemből de szerencsére nem tört el, mert egy koppanás után el kaptam. És futás tovább...........
Csak a falu végén mertünk visszanézni, de már nem jött utánunk a hadnagy. Nagyon szűkösen, de felértünk a laktanyába az erdőn keresztül abban a korom sötétben.
Be mentünk a körletbe, az öregek egyből érdeklődtek, hogy oda tettük-e ahová mondták és miért jöttünk ilyen későn. Elmondtuk, hogy kikbe futottunk bele a bisztróba, és ki segített megmenteni a szeszt.
Levetkőztünk és végrehajtottuk a takarodót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése