Bevonulás Aszaló 2.

Tehát a bevonulás,Aszaló !(2.rész)

Ott hagytam abba, hogy kimentem pislantani, akkor úgy folytatom, hogy visszajöttem!

HOL IS TARTOTTUNK?

Ja, igen!

Az Aszalón töltött első éjszaka a vad gondolatok és a friss élmények hatására szinte félálomban telt el, mert úgy aludtam, mint nyúl a bokorban, különben én nagyon rossz alvó vagyok, de még az a jó, hogy kevés alvással is beérem és másnap sem vagyok fáradt! Reggel az ügyeletes halkan végig sétált az ágyak között és suttogva ébresztett mindenkit:

-Emberek! Ébredjenek, kész a reggeli ágyba hozzam vagy lemennek elfogyasztani? - kérdezte kedvesen!

Volt olyan hülye aki válaszolt, hogy ne fáradjon, inkább lemegy Ő érte és felhozza! Ekkor robbant a bomba! Csak erre vártak!!! Ki volt ez találva! Az első reggel Őket is így ébresztették! Lett olyan ordítás, hogy zengett az épület, úgy mint a filmekben látni!

- Ébresztő!!! Mit bámulnak!!! Nem hallani!!! Ugorjanak ki a g...tócsából!!!!

- Reggeli tornához felkészülni!!! Kék alsó, piros zokni, tornacipő!!!

- Tíz perc múlva a körlet előtt sorakozó!!!! Mozgás!!! Igyekezzenek!!!

A hatás leírhatatlan volt! Úristen hová kerültem! Fejetlenség, kapkodás, lökdösődés! Nem találtunk semmit az ordítás meg még fokozta a hangulatot! Soha nem felejtem el, az első reggel úgy meghajtottak, hogy másnap a lépcsőn csak úgy tudtunk felmenni, hogy a korlátba kapaszkodva kézzel felhúztuk magunkat, olyan izomlázunk volt! Hiszen otthon nem szoktunk "béka ügetni" meg "guggolva járni" meg "fekvő támaszkodni" és a többi!

A frissítő torna után volt az első beöltözés! Nem kell hozzá nagy képzelő erő, hogy elképzeljük, hogy milyen siralmasan nézhettünk ki! Néztük egymást és kínunkban nevettünk! Na meg a surranó a fókazsírral az maga egy külön történet! Meg kell mondanom, hogy ez az állapot a nap folyamán sokat javult a csereberék által.Az első reggeli sült szalonna, 1 főtt tojás, tea és kenyér volt! (ha jól emlékszem) Megismerkedtünk a lemez tálcával, a felejthetetlen sárga műanyag tányérral és pohárral, amelyekkel később nagyon sokszor szoros és közeli kapcsolatba kerültünk! Meg kellett tanulni az evőeszközök használatát, (OLP?) megőriztem magamnak egyet, mikor kezembe kerül eszembe jutnak ezek a dolgok és kicsit bizsergető érzés fog el, egyszer kipróbálom! Ez is szinte hozzánk nőtt!

Először hallottuk:

-Hat ember itt marad! - vezényszót, ami el is vette az étvágyunkat még nagyon sokszor!

Az ízletes és bőséges reggeli után kezdetét vette a kiképzés időszaka, aminek gondolom az volt a célja, hogy a tunya, elpuhult civileket fegyelmezett, mindenre elszánt katonákká változtassa! Legalábbis erre tettek kísérletet azok az elszánt raj, szakasz, század és egyéb parancsnokok, akikre kezdetben nagyon haragudtunk, de később a harag elmúlt és kapcsolat sok esetben barátivá alakult át! Igen, így kezdődött, de ahogy teltek múltak a napok egyre jobb és könnyebb lett minden, vagy csak megszoktuk, mert minket embereket ilyen fából faragtak, szerencsére!

Na, de megint ki kell mennem, de Ti csak folytassátok és beszélgessetek nyugodtan!

Attól félek, hogy az én történeteimet már meg fogjátok unni!

   (Gáspár István)