Nos, előljáróban annyit, hogy ma már igazán "iszaposszemű rája" vagyok a néhai 3011 / T század állományából. ( Nagytarcsa) 104. ezred ....azaz vendég.
A 3011-nél sajnos nem alakult ki olyan bajtársias - családias légkör, mint "nálatok" de ez betudható volt a nagy létszámnak és az állandó másodfokú "HKSZ"-nek (Harckészültség)
A "pincében" azaz a HÁP-on állandóan ment a tervtábla és a "sziklából" mindig "csicseregtek" a lányok az aktuális repülésekről, vagyis nem nagyon tudtunk fin...ni csak, ha engedélyt kaptunk rá...
Azért zajlott az élet, mert a katonának két agyféltekéje van. Egyik a szolgálati "színházat" játsza, a másik pedig símogatja a "fókát" vagy a "szőkét, barnát, feketét"
A történet a hetvenes évek végén játszódik, amikor eléggé zaklatott élete volt az állománynak, sok-sok kiképzés, lövészetre felkészülés, Asuluk.
Úgyhogy az állomány "tompítani" kezdett. No nem a mai drogokkal, hanem "tejjel"
Mint tudjátok a tej élet, erő és tántorgás. Vagyis az állomány egyre gyakrabban volt "elvarázsolva"
Gondolom minden laktanyában volt "igazi" katona. Nálunk úgy hívták "D" százados. (remélem, jó egészségben van....)
Amúgy tényleg igazi, sarkos, nagytudású és azért még nem utolsó sorban emberséges is volt a sorállománnyal, mert mint modta "ti csak egy kis homokszemek vagytok és nekem kell betont csinálni belőletek..."
A betonkeverésbe keveredett a tej.
Ma úgy mondanák "napi meeting" akkor reggeli eligazítás volt. A tiszti értekezleten felvetődött a "labilis szintezésű" katonák esete. Parancsba adatik, hogy fokozott ellenőrzést kell bevezetni a kapunál, telephelynél, Pk. gépkocsi vezetőknél, demarkációs vonalon azaz a kerítésnél, disznó ólnál, és még a forgó "gatyaszárítót" (felderítő lokátor) is meg kell vizsgálni (?)
És az elrendelt "terror" hosszú hetekig nem hozta meg a várt eredményt.....
Mígnem egyszer a Balogh főtörzsnek szemetszúrt, hogy a "kimarcsiról" visszaérkező katonák az utóbbi időben kezdenek egészséges életet élni, mert mindegyik szorongat egy liter zacskóstejet a hóna alatt.
Sokáig nem esett le a tantusz senkinél, mígnem az említett "B" ftörzs a reggeli szolgálatnál az egyik bejövő katonáktól megkérdezte " mutissad azt a zacskót, megnézem nem járt-e le a szavatossága...."
A katona fehérebb lett, mint a tejeszacskó, de azért engedelmeskedett a felszólításnak.
Derék főtörzs azzal a mozdulattal kiharapta a tejeszacskó sarkát és a tej nagy sugárban telibe kapta a szemeit, úgyhogy "baa.....meg a tejedet" a reggeli is ez lesz, mia f...nak hoztok ennyien. Mégha pálinka lenne azt megérteném, de tej az mia......f...nak és itt ismétlődik sokszor ez a testrész emlegetése.
Ekkor még visszatért a katonába az "élet"
A lebukás annál a bizonyos "D" századosnál történt meg.
A "szembespriccelős" főtörzs mikor később együtt adott Kapuügyletet "D" századossal, elmondta a spriccelős esetet és az egészséges életmódot folytató katonákat, a "szás'etének" megszólalt az "első fokú riadó"
A "végjáték" gyors volt és "gyilkos" (zacskógyilkos") A bejövő kiskatonákkal "meglocsoltatták tejjel "Pacsek" vezérőrnagy virágait és a zacsekokban "világosság" gyúlt. Azaz, a "lámpás" bele volt a zacskóba és a tejbe rejtve. Mint később kiderült, a faluban lakó egyik kiskatona a garázsban fóliahegesztővel visszahegesztette a tejeszacskókat, benne a páleszos üvegekkel együtt és ezzel véget is ért az "egészséges" életmód.
Azóta van a CIA, KGB, I16 és a többi ország titkosszolgálati tananyagában a "Nagytarcsai tejcsempészési ügy"
Szél viszi...
Szél viszi messze a fellegeket
Felette lángol az ég
Nyújtsd ide édes a kis kezedet
Ki tudja látlak-e még
Ki tudja ölel-e a két karom,
Ki tudja csókol-e szád galambom
Ki tudja mely napon mely hajnalon
Indul a század tovább - Add tovább!
Bármerre járok a csillagos ég
Nevetve tekint le rám
Bármerre járok a föld kerekén
Mindenütt te nézel rám
Járhatok síkon vagy a hegyek tetején
Süvíthet száz zivatar galambon
Szívemnek te vagy az örök remény
Tehozzád száll ez a dal
Ugye gondolsz néha rám?
Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom?
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Igen, igen és igen ezeket a dalokat énekeltük jövet-menet!
Még mindíg a fülembe csengenek a vezényszavak:
- NÓÓÓTA!
- NÓÓÓTA ÁLLJ!
- NEEEM HALLOM!
Ha az elolvasásuk után nem dobban meg a szíved, Te nem voltál igazi katona!
A KÁRPÁTIA előadásában mikor először meghallottam, elérzékenyültem!
Most is a sírás kerülget mikor hetekig ugyan azt látom, mikor ide kettintok!
Igen, nagyon szomorú, hogy ilyen gyenge bizonyítványt állít ki magáról az a sok száz és ezer ember aki ott szolgált!
Nem hiszem el, hogy ennyien nem tudjuk fenntartani ezt az oldalt, csak az akarással van baj, de ez GYÓGYÍTHATÓ!!!!
ÍRJATOK!!!!!!
Gáspár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése