Bevonulásom története

Eddig csapongtam az időben, ahogy eszembe jutottak történetek azokat írtam le, most mikor már csak egyedül írok ebben a blog-ban, megpróbálok valami rendszerben írni. Időrendben próbálom meg leírni azokat az eseményeket, amik megtörténtek velem a 22 év folyamán. Természetesen, amit már leírtam azok maradnak úgy.

 A dátum : 1979.október. 25.

Hideg deres reggelre ébredtem. Kinéztem az ablakon és láttam a holdfénynél, fehérlik a táj. Önkéntelenül is összehúztam magamat, és lassan elkezdtem felöltözni. A csomagom már össze volt készítve. Felöltöztem szépen csendben, mert a feleségem és a kislányom aludtak.

Óvatosan egy csókot leheltem kedvesem ajkára, aki ettől felébredt, majd lassan megpusziltam drága kislányomat is és elbúcsúztam tőlük, és elindultam a nagy ismeretlen – a honvédség- felé.

Kiértem az ajtón összébb húztam magamon a kabátot, mert valóban hideg volt akkor október 25.-én. Az állomáshoz, kb 1 Km-re laktunk siettem a vonathoz, nehogy lekéssem, de még volt idő beugrani a 22-esbe a helyi állomási becsületsüllyesztőbe, és magamba pumpáltam egy fél bátorító szilvapálinkát. 

Kiérve az állomásra ismerősök mentek dolgozni, akikkel jártam, még munkába Én is.

-  Hová ilyen nagy pakkal, kérdezték

-  Bevonulok, válaszoltam

-  és nem szólsz semmit??

-  De

 és előkerült a táskámból erre az alkalomra vásárolt félliteres pálinka.

Nem sok maradt az üvegben, szépen beraktam a táskába, és felszálltunk a vonatra.

Egész úton ment a jó tanácsok áradata, hogy mire kell vigyázni, hogy kell viselkedni,…stb nem sokára végre megérkeztünk Miskolcra, és elváltak útjaink.

Elindultam a Borsod Megyei Hadkiegre, oda kellet bevonulnom, és mikor oda értem a kapuhoz, látom ám, hogy akik előttem mennek befelé, táskájukat pakolják ki és nézegetik, mi van benne. Egyből csináltam egy hátra arcot, és mondom magamnak, te Józsi ezt a kis nedűt ne vegyék már el tőled, sutty és le is húztam egy húzásra a maradékot. Ezek után nagyon nyugodtan indultam el a kapu felé, ahol természetesen a táskámat jól átnézték, de akkor már hiába.A gyomromból meg nem lehetett ki venni. Tehát egy terembe összegyűltünk, majd olvasták a neveket. Hallottam az enyémet is és mondták hová menjek mert Én Cserépfaluba fogok kerülni! Atyaúristen ugyan hány kilométer lehet az ide, –soha nem halottam erről a faluról-de kiderült nincs is olyan messze. Ádám Attila fhdgy, TÖF, és Ónodi Miklós törm az alakulat (anyucija) szolgálat vezetője eligazított bennünket, megnézték a papírjainkat és Ónodi törm kiadta a vezényszót

-          gépkocsira!!

Úristen, egy rozoga platós Csepel álldogált előttünk, erre kell felszállni, ebben a hidegben??? Ki bírja ez odáig, vagy majd félúttól tolnunk kell??? Ehhez hasonló kérdések kavarogtak –mint később kiderült-mindannyiunk fejében. Na de mindegy, ha gépkocsira, akkor ugorjunk!

Felkászálódott a kiscsapat a platóra október 25.-én kb10 órakor, és elindult ménkű nagy csattogással a Csepel. A platón egyből ment az ismerkedés. Én összeismerkedtem a Farkas Tibivel, és az Ambrus Ferivel. Kérdés egyből van pálinkája valakinek?? Hahaha, haha, csak volt mondta valaki, mert volt, akitől elvették. Na, nem baj mondta Farkas Tibi újdonsült cimborám, majd Bogácson lesz!

Gőzöm se volt, hogy most merre megyünk, mert életembe nem jártam arra, pedig Borsodi vagyok, de csak Mezőkövesden jártam, de hogy van Bogács, meg Cserépfalu is azt soha nem mertem volna még álmodni sem.

A lényeg hogy egyszer csak elértünk Bogácsra, és a központ vége felé elágazik az út. A baloldali sáv Noszvaj felé megy a jobb oldali Cserépfalu felé, és a Csepelünk szépen elkezd lassítani, a plató végénél ültünk, és egy idősebb hölgy felkiált itt vagy Tibi?

-          Igen, kiáltotta,

És már repült is egy félliteres a platóra, csak úgy vetődött mindenki nehogy kárba vesszen az üveg, na, a Tibi nem hazudott, valóban lett pálinka Bogácson, de nem jutott sok, hiszen aki ott volt az mindenki kapott belőle egy nyeletet.

Mikor felértünk a laktanyába és becsukódott a nagykapu, akkor valami furcsa rossz érzés töltött el, ugyan mikor fogom látni a szeretteimet.

Ez tehát az Én bevonulásom története.