Kitalálták, hogy rendezzünk egy nyilt honvédelmi napot ahol bemutatásra, ill. megtekintésre kerülnek a Varsói Szerződés hadseregének eszközei, fegyverei és imitáljunk egy tűzharcot, ahol a gonosz, agresszív, megszálló nyugati hadsereg támadását milyen szakszerűen hárítja el a békésen védekező keleti haderő! Hatalmas érdeklődés mutatkozott a rendezvény iránt, több ezer látogató szájtátva simogatta, nézegette és büszkén mutogatta a csokitól maszatos gyermekeinek az arzenált, de ez a történet szempontjából nem érdekes!
A tűzharc annál inkább!
A vezérkar az alkalomhoz illő komoly, megfontolt tekintettel egy hatalmas asztal fölé hajolva kidolgozta a taktikát!
Kijelölt egy területet, amelyet egyik oldalról a Szentistváni út a másik oldalról szemben egy patak meder határolt és a kettő között 300 m távolság lehetett!
Itt zajlott a küzdelem 20 támadó és 20 védő között. A támadók az út felől rohamoztak hatalmas tűzerővel, míg a védők a patak mederből viszonozva a tüzet bevárva, majd bekerítve az ellenséget heves kézitusában megadásra kényszerítve foglyul ejti őket!
Majd, mint a filmekben látni, a foglyokat felemelt kézzel oldalról biztosítva elkísérik a tapsoló nézők előtt, demonstrálva, hogy lám-lám így jár az aki kiakar kezdeni velünk!
A taktika nagyszerűnek mutatkozott, de a gyakorlati megvalósítására, próba nélkül, már nem lehettünk olyan büszkék!
Először is kaptunk fejenként 5-5 db töltényt, ami a harc első 10-15 másodpercében elfogyott, a szpíker meg közvetítette a műsort, hogy a támadók szüntelen tűz alatt tarják a védőket, a valóságban meg egy lopakodó üzemmódba váltott ellenség az örökké valóságig tartó ideig, egy lövés nélkül átvergődött a mezőn ahol pillanatok alatt lefegyvereztük őket, de szerintem alig várták, hogy megadhassák magukat!
Még katonásabb volt a történet azzal, hogy helikopterrel dobták be a védőket a patak partra. Ez nagy élmény volt! Nem kérdeztek semmit csak a reptéren szólt a parancs: BESZÁLLÁS!
Néztünk egymásra és közben emelkedtünk jó magasra, majd megállt a föld felett vagy 4-5 méterre és szólt a parancs: UGRÁS!
.jpg)
Mi meg ugrottunk egymás hegyére, hátára nagy nevetések közepette!
Nem tudom milyen látványt nyújthattunk, meg milyen volt az összhatás, de nagy tapsot kaptunk!
Gáspár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése