Konyha munkán

Versényi Miklós írása.

Egy alkalommal, hál istennek csak egyszer levezényeltek konyhaszolgálatosnak. Már az is rossz volt, hogy 06.00 óra helyett 05.00 órakor ébresztettek – legalább nem kellett reggeli tornázni – de hogy mi várt rám azt még elképzelni sem tudtam.

Rögtön egy nagy fekete színű vízhatlan földig érő kötényt akasztottak a nyakamba, majd irány a raktár és abból több zsák krumplit kellett behordani az előkészítőbe, de már utána rohanhattunk a mosogatóba, mert megkezdődött a reggeli osztása. Otthon is utáltam a zsíros edények fogdosását, na itt aztán volt benne részem rendesen.

Mosogatás után irány krumplit pucolni. Gondoltam azzal soha nem végzünk, de kiderült, hogy automatizált, mert volt pucoló gép is. Na abba belenyomtuk a kolompért és oldalt már lökte is a felére össze ment a gép által agyon faragott pucolt krumplikat. Mivel valami halas kaja is készült, gondoltuk, nem fogunk mi birkózni a potykákkal, azokat is bele tettük a gépbe. Na abból aztán csuda dolgok jöttek ki a végén, szép látványt nyújtott a húspépes szálkás halfejes pikkelyes massza, de legalább nem kellett turmixolni az alaplébe. Mire egy zsák hagymát megpucoltunk a könnyzacskóim teljesen kiszáradtak. Ebéd után ismét a szeretett mosogatás, de ha azt az akkori KÖJÁL. látta volna, még a laktanyát is bezártja. Vállig nyúlkáltam a zsírós koszos mosogatólébe, nagyon undorító volt. Azon a napon nem is ettem semmit. Délután pakoltunk a készáru raktárba, majd elkészítettük a hideg vacsorának valót, ami szerencsénkre konzerv volt. Nem is akármilyen konzerv, hanem az 1970 ében gyártott Körösi Hurka volt. Mi ezt csak gyíkhúsnak neveztük, mert valami borzasztó szar íze volt. Hidegen tényleg ehetetlen , de ha egy kis zsírt és hagymát alá vágtunk és megsózva megmelegítettük, akkor nagy finnyásan be lehetett termelni.

Este már csak fel kellett mosni azt a bazi nagy éttermet és már mehettem is vissza a körletbe.

Mivel őrkatonák voltunk, így minden másnap nyomtuk a 24 órás szolgálatot. Ez egy idő után nagyon fárasztó dolog, de legalább a pihenő időben csak módjával ugráltattak minket. A laktanyában 5 őrbódé volt, váltásonként 3 őr, plusz a felvezető és az őrparancsnok. Az őrtornyokba vas lépcsőn lehetett feljutni, a bódé fából volt a felső rész körbe volt üvegezve. Középen egy  forgó szék, fejünk fölött a torony tetején elhelyezett forgatható reflektor fogantyúja lógott. Hogy télen ne fagyunk meg, volt egy kisebb hősugárzó is felszerelve. Seprő természetesen volt és egy vegyvédelmi köpeny eső esetére. Az őrszobával egy megafonon – rögzített távbeszélőn – tartottuk a kapcsolatot.

Két óra kinti őrség után, még két órát „ támlázni „ kellett, vagyis az őrszoba előtt állva azt őrizni, majd két óra pihenés, alvás. Az ember egy idő után megtanult szakaszosan aludni. Az őrszobában volt a parancsnoki szoba, étkező, alvó helység, társalkodó és a fogdák. Ha ép nem volt fogdás akkor természetesen ezt is mi kopaszok takarítottuk.

Az őrszolgálatot mint harci feladatot tényleg nagyon komolyan, feszesen kellett végrehajtani, hisz öt teli tár volt nálunk éles lőszerekkel. Napokig gyakoroltatták velünk egy kialakított őrkertben – a laktanya lekicsinyített másolata makettekből megépített

épületekkel, őrtornyokkal – a felvezetést, a váltást és számon kérték őrhelyenként a feladatokat.

Minden szolgálat előtt eligazításon ismertették a felállítási helyeket, ott fel kellett mondanunk ismét a feladatainkat és a szabályokat. Itt kellett jelenteni, ha valaki beteg, rosszul érzi magát, vagy otthoni problémája miatt nem képes a feladat ellátására, ebben ez esetben mást hoztak a helyére.

 Előtte felvettük a fegyvereket, éles lőszerrel betáraztunk, szépen megborotválkoztunk és 15.30 órára mentünk az alakuló térre, ahol az ügyeletes tiszt ismét eligazított minket, majd 16.00 órakor megtörtént a váltás.

Az őrhelyre a katonákat a felvezető, vagy az őrparancsnok vezette fel, ahol tornyonként megtörtént a váltás. Mire erőteljes menetben körbe értek a több kilométeres úton legalább háromnegyed óra is eltelt.

Váltáskor, különösen éjszaka az őrnek az érkezőkre rá kellett kiáltania, hogy állj ki vagy, jött a válasz, hogy felvezető, vagy őrparancsnok váltással. Ekkor engedte csak a torony aljába a csapatot. Az új őr feljött a toronyba, a régi csak ekkor mehetett le ott jelentést tett az elöljárónak, majd beállt a sor végére és így mentek tovább a következő helyre. A váltás után a tározó helyre mentek, ott a fegyvert egyesével a homokfal felé irányozva ki kellett üríteni, tehát tárat kivenni, azt a tártáskába elrejteni, fegyvert kibiztosítani, csőre rántani, majd elsütni. Csak ezután léphettek be az őrszobára. Ott egy ember kinn maradt az őrszoba előtt azt őrizni, a többiek mehettek pihenni, enni, aludni.

Az őrnél a felszerelésen kívül, csak a párttagkönyv, KISZ. tagkönyv és zsebkendő lehetett.

Cigit sem lehetett vinni magunkkal, hisz annak parazsát az ellenség éjszaka messziről megláthatja. Na de egy katona leleményes volt megoldottuk ezt is. A zubbonyom ujját vissza hajtottam, az alá szépen bespájzoltam 4 szál cigit, pár száll gyufát és a gyufás dobozról letépett egy  kicsi dörzspapírt. Télen gyufa helyett a seprő cirkából letörtünk egy darabot, ami a hősugárzótól lángra kapott és már pipálhattunk is. Megtanultam két marok között a rejtett cigizést.

Természetes volt hogy az első időben minket kopaszokat itt is szívattak. Ha véletlenül elaludt az őr, akkor a váltás szép óvatosan megközelítette a tornyot, majd annak vas lépcsőjébe egy jó nagyot bele rúgtak ami persze marha nagyot szólt. Az őrre természetesen a frász jött, kapkodott össze vissza azt sem tudta hol van, milyen műsorban szerepel. A lentiek persze fetrengtek a röhögéstől.

Szerencsére alám csak egyszer rúgták a tornyot, ennek is meg volt a jutalma, mert mások helyett végig nekem kellett támlásnak lennem.

Egy alkalommal miután lejöttem a toronyból és a jelentésem is befejeztem, az őrparancsnok barátira véve a figurát megkérdezte tőlem, hogy „van egy kis tüzed?”

Én marha, természetesen szolgálatkészen automatikusan nyúltam a zubbony ujjához onnan vigyorogva elővarázsoltam a csiholó eszközöket és már gyújtottam is a szál gyufát. A parancsnok, nevetve közölte, na fiúk megvan az önként jelentkező az őrszoba őrzésére. Na gondoltam ezek után engem nem szívattok meg többet. Tévedtem......

Egy tucat őrség leadása után az öregek is lejjebb adták az előírások betartást. Éjszaka nem vitték végig a váltást, megafonon jött a jelzés, mire a távoli toronyból az őr elindult és egy megbeszélt helyen a kis ösvény lépcsőjénél találkozott össze a váltótársával, és mindenki ment a dolgára. Ezt neveztük csillag váltásnak.

Éjjel 02.00 órakor ahogy kell egyedül elindultam a 4. számú őrtoronyba és a szokott helyen össze is találkoztam a másik őrrel.

Mondta, hogy minden rendben van, jó meleg van a toronyban, menjek aludjak egy jót. Elváltunk egymástól és kb. 100 m megtétele után felnéztem a toronyra és azonnal hasra vágtam magam, mert fenn a toronyban valaki állt. Na gondoltam most lebuktunk, vagy elfoglalta az ellenség az őrhelyet, vagy az Ügyeletes tiszt van ott, de hát egyik sem nyerő.

Ahogy azt a nagykönyvből tanítják az utolsó 300 m-t kúszva tettem meg. A torony aljához érve puma léptekkel osontam fel a lépcsőn  és ahogy az ajtót kivágtam, elkezdtem röhögve káromkodni. A moslék társam a középen lévő székhez támasztotta a seprőt és arra ráakasztotta a vegyvédelmi köpenyt, mely messziről egy álló alaknak nézett ki.

Őrségben történő elalvás tekintetében a tavaszi és nyári időszakban a hajnali óra volt a legveszélyesebb. Amikor jött fel a nap és annak sugara az üvegen keresztül kellemesen melegített, hát könnyen bealudtunk. Ha az őr aludt azt nappal már mersziről lehetett látni, mert hiába volt ülő helyzetben, a feje vagy előre vagy hátra vagy valamelyik oldalra lelógott.

Na ezt úgy védtük ki, hogy a forgószék felett lévő reflektor irányító karra felakasztottuk a gázálarc táskát, ami pont az állunk magasságáig lógott. Szépen bele helyeztük az állunkat és az megtartotta a fejünket és marha nagyokat szunyáltunk. Messziről nézve az őr nagyon éberen és feszesen látta el a szolgálatot.

Az őrszolgálat külön kaja pótlékot kapott, mely általában több rúd szalámiból állt. Rengeteg kajánk volt, sokszor nem tudtunk megenni mindent. A sertés telepen lévő kutyusok közül egy kis barna tacsi, minden este megjelent az őrszobánál  vacsorára. Jól bekajált és utána egész reggelig ott volt velünk, kinn az őrszoba előtt. Fantasztikus kis kutyus volt, mert megfigyeltük, ha sorkatona jött az épület felé akkor csóvált meg sem mukkant, ha tiszt közelített azonnal hangos morgásba kezdett. Kiderült, hogy korábban amikor kicsi volt a régi kiskatonák tányér sapkával finoman elverték az orrát és így marhára haragudott a tisztekre. Mivel ügyesen jelzett a kutyus az őrszoba előtt posztoló kiskatona éjszaka a tűzoltó homokot tároló ládára leülve nyugodtan aludhatott, mert tiszt észrevétlenül az épületet nem tudta megközelíteni.

Volt olyan, amikor az őrszolgálat során csodálatos látványban volt részem. Egyik éjszaka a harckocsi lőtér közelében lévő toronyban voltam szolgálatba. A lőtéren éles éjszakai harckocsi lövészet volt. Fantasztikus és félelmetes látványt nyújtott a harckocsik csőtorkolati tüze, a becsapódáskor keletkezett robbanás, valamint a fedélzeti géppuska sorozat lövése, mert a lőszerek nyomjelzősek volta. Olyan érzésem volt, mintha egy háborúba csöppentem volna.

Aki volt katona, az tudja, hogy nagyon szigorúan tiltották a gyűrű viselését. Az egyik este az ágyon fekve beszélgettünk a szomszéd ágyas katona társammal Szén Józsival, aki Egerben lakott és borász volt a szakmája. Nős volt és beszélgettünk a családjáról. Nagyon hiányzott neki a felesége és mutatta az úján a karika gyűrűt és mondta, hogy most csak ez kapcsolja össze a nejével

Jeleztem, hogy ez tilos és kértem, hogy vegye le és tegye a zsebébe. Ekkor elmesélte, hogy egy alakalommal a gyűrű mentette meg az ujját, mert egy nagy hordó a kezét a falhoz nyomta és csak az ékszernek köszönhette, hogy az ujjai nem roncsolódtak. Mutatta, hogy a gyűrű egy kicsit el is deformálódott, tényleg egy kicsit ovális volt.

Másnap reggel 05.00 órakor riadóra ébredtünk.

Villám gyorsan öltöztünk, felvettük a fegyvereinket a teljes felszerelést, málhazsákot, szóval mindent, sisakot a fejbe és mivel kiértesítő voltam még 10 társammal együtt, nekünk kellett a leggyorsabban elkészülni.

Mint kiértesítőknek az volt a feladatunk, hogy riadókor gépkocsival kivittek minket a tiszti lakótelepre és ott a megadott névsor és címek alapján a tiszteket kiértesítettük, majd gyorsan vissza a laktanyába és folytattuk a ránk osztott egyéb feladatokat.

Szén honvéddel és a többiekkel rohantunk le az Ügyeletes Tiszthez, ott kiosztották a dossziékat, felmásztunk egy Csepel teherautóra, majd tűz a falu határában lévő lakótelepre. Ott a kiértesítést 10 perc alatt végrehajtottuk, és mentünk vissza a laktanyába. Ott már marha nagy volt a rohangálás. Az ÜTI. szoba előtt megállt az autó, nem vártuk meg hogy lenyissák annak hátsó részét, hanem ugráltunk egymás után lefelé. Utánam ugrott le Józsi, majd felkiáltott „ jaj az ujjam „ és felém nyújtotta a kezét. Láttam, hogy az ugrás során a kocsi magasítójába beakadt gyűrű az ujját leszakította, véres húscafat volt az egész, melyből kiállt a csont mint egy nyárs.

Hát most nem védte meg az ujját a nászgyűrű. Gyorsan bele karoltam és futottam vele a gyengélkedőre, ott gyorsan átadtam a felcsernek, majd rohantam vissza a körletbe, ahol az esetet megjelentettem a századparancsnoknak. Pár perc elteltével már hallottuk a katonai mentő szirénázását, vitték szegény társamat a kórházba.

Még a riadó közben hívattak a Törzsfőnöki irodába, ahol a Törzsfőnökön kívül az elhárító tiszt is jelen volt. El kellett mondanom, részletesen, hogy mi történt. Mindenáron azt akarták ráverni a társamra, hogy öncsonkítást végzett, tehát direkt leszakította az ujját és hogy én ebben a bűntársa voltam, mivel nekem mint  szomszéd ágyasnak tudnom kellett arról hogy rajta gyűrű volt.

Hát hülye lettem volna elvinni a balhét és menni a futkosóra. Tagadtam mindent mint az állat, főleg az előző esti beszélgetésünket. Felvették a jegyzőkönyvet, majd elküldtek.

Józsi délután érkezett vissza és sajnos két ujjpercét amputálni kellett. Szegénynek nem volt elég a maradandó sérülés, még kapott 30 nap fogda elzárást is.