Kunci hadtáp munkán

Keresztes Tibor írása.

Én 2000-ben vonultam Kalocsára, az AKK-ba!

Az alapkiképzés után átkerültünk Szentesre, a 37. II. Rákóczi Műszaki Dandárhoz, ami akkoriban (bár már a sorkatonaság vége felé volt) a többihez képest még szigorú laktanyának bizonyult.

Történt egyszer, hogy egy katonatársammal, akit Kun Lászlónak hívtak, (mostantól csak Kunci) beosztottak konyhai szolgálatra.
Kunciról tudni kellett, hogy Kelet Magyarországról érkezett, és elég öntörvényű srác volt, amit én nagyon szerettem benne...

Egy Hadnagy asszony volt beosztva hadtáp vezetőnek arra a napra, és kiosztotta kinek mi legyen a feladata...
Én valami mosogatói elfoglaltságot kaptam, ami talán még mindig jobb volt, mintha krumplit kellett volna pucolnom fél napig, Kunci pedig első körben nyersanyag feldolgozást... (krumpli pucolást)

Jelzem, én már akkor tudtam, hogy ez egy hibás döntés volt, a hadnagytól, illetve már a századparancsnoktól is, hogy oda vezényelte Kuncit.

Szóval nekiláttunk a napi elfoglaltságnak, majd kiderült, hogy Kunci elég komoly hibaszázalékkal dolgozik, mondván neki nincs kézügyessége... (a krumplit úgy pucolta, hogy 2-2 oldalát egyenesen levágta, majd a végeit is, tehát minden egyes darabból, született egy téglalap alapú "pucolt" krumpli) Mivel ez jellemzően kb 60%-os hulladékot jelentett, ezért gyorsan jött a felismerés, hogy Kunci alkalmatlan nyersanyag feldolgozásra...

Ekkor követte el a hadnagy, a legnagyobb problémát, mondván, hogy Kunci honvéd kezdjen el felmosni az élelmiszer raktár folyosóján!

El is kezdte emberünk a felmosást, ami úgy nézett ki, hogy a folyosóra behordott 4-5 vödör vizet, majd odajött hozzám, kérni egy kis mosogatószert, mondván, hogy az jól habzik, és hát a hab, jól jelzi a tisztasági faktort 

Adtam neki egy kannával, és mondtam neki, hogy amikor már nem kell, akkor a többit hozza vissza... (nyilván nekem is felvillant a villanykörte a fejemben, hogy szórakozzunk már egy kicsit...)

Na mármost, ő elvitte....

Eltelt egy jó fél óra, amikor óriási ordításra lettem figyelmet, ami tisztán kivehető volt, hogy a hadnagy asszony szájából szökött ki, ezért gondoltam, hogy Kunci alkotott valamit... hát odamentem megnézni.

Emberek, amit ott láttam, azt egy XXI. századi szórakozóhely habparty bulija is megirigyelte volna... nem hazudok, konkrétan térd fölé ért a hab az egész folyosón!

Amikor ott nézelődtem, akkor a hadnagy még ordított, Kuncit pedig még rázta a röhögés, és bevallom engem is...

Lényeg a lényeg, egy jó 15 perc ordítás után, abban maradtak, hogy Kunci tüntesse el innen ezt a habrengeteget, és öblítse le bő vízzel....
Mondom "BŐ VÍZZEL" (ez volt az a mondat, ami egyrészt beleégett a hallójáratomba, másrészt amivel a hadnagy elrontotta az egész napját)

Visszamentem a dolgomra, és Kunci hamarosan beállított két vödörrel... elkezdte hordani a vizet... bevallom, nem számoltam, de ha 40 kört nem ment a 2-2 vödörrel, akkor egyet sem... egyszer csak a korábbihoz hasonló üvöltés ütötte meg a fülemet, ami szintén a hadnagy asszony szájából hangzott... gyorsan odasiettem, mert tudtam, hogy bármi is lesz, én itt már jól fogok szórakozni...

Szóval odaértem...

Na mármost, aki volt hadtáp raktárban, az tudja, hogy a folyosóról nyíló helységek ajtóinál, meg van emelve a küszöb, hogy a víz, adott esetben még csak véletlenül se tudjon befolyni...

Itt elsőre csak a feszített víztükröt láttam meg, és csak később derült ki, hogy minden raktárhelységbe bőven befolyt a víz.... A hadnagy üvöltött, a hadtáposok röhögtek, én konkrétan a térdemet csapkodva visítottam a röhögéstől, Kunci pedig értetlen ábrázattal hallgatta a hadnagyot...

Miután az üvöltést befejezte (és ezzel zárom a soraimat) egyetlen megjegyzést tett Kunci a hadnagynak, de balta arccal: Hadnagy asszony... Ön mondta, hogy öblítsem le bő vízzel... a mennyiséget nem beszéltük meg!!!